This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
From "Letters from a Self-Made Merchant to His Son" by George Horace Lorimer. 320 words
I remember reading once that some fellows use language to conceal thought, but it's been my experience that a good many more use it instead of thought.
A businessman's conversation should be regulated by fewer and simpler rules than any other function of the human animal. They are:
Have something to say.
Say it.
Stop talking.
Beginning before you know what you want to say and keeping on after you have said it lands a merchant in a lawsuit or the poorhouse, and the first is a short cut to the second. I maintain a legal department here, and it costs a lot of money, but it's to keep me from going to law.
It's all right when you are calling on a girl or talking with friends after dinner to run a conversation like a Sunday-school excursion, with stops to pick flowers; but in the office your sentences should be the shortest distance possible between periods. Cut out the introduction and the peroration, and stop before you get to secondly. You've got to preach short sermons to catch sinners; and deacons won't believe they need long ones themselves. Give fools the first and women the last word. The meat's always in the middle of the sandwich. Of course, a light butter on either side of it doesn't do any harm if it's intended for a man who likes butter.
Remember, too, that it's easier to look wise than to talk wisdom. Say less than the other fellow and listen more than you talk; for when a man's listening he isn't telling on himself and he's flattering the fellow who is. Give most men a good listener and most women enough note-paper and they'll tell all they know. Money talks -- but not unless its owner has a loose tongue, and then its remarks are always offensive. Poverty talks, too, but nobody wants to hear what it has to say.
The winning and finalist entries are displayed below.To view the like/dislike tags the entries received simply click on the "view all tags" link on the right hand corner of each entry.
You can leave your feedback for this pair at the bottom of the page.
Congratulations to the winners and thanks to all the participants!
Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy vannak, akik a szavakat a gondolatok elkendőzésére használják. Tapasztalatom szerint azonban sokkal többen használják a gondolatok helyettesítésére.
Egy üzletember társalgását az emberi lény bármely más tevékenységénél kevesebb és egyszerűbb szabály kell, hogy irányítsa. Nevezetesen:
Legyen mondanivalód!
Mondd ki!
Hallgass el!
Ha egy kereskedő azelőtt kezd beszélni, hogy tudná, mit akar mondani, vagy a kelleténél tovább folytatja, a bíróság előtt vagy a szegényházban találhatja magát (az előbbi a leggyorsabb út az utóbbihoz). Én saját jogi osztályt tartok fenn; ez sokba kerül ugyan, de megvéd a pereskedéstől.
Amikor egy lánnyal találkozol, vagy elbeszélgetsz a barátokkal vacsora után, nincs semmi kivetnivaló abban, ha a társalgás úgy folyik, mint a vasárnapi iskola kirándulása, ahol úton-útfélen megállnak virágot szedni. De az irodában mondataid a lehető legrövidebben kössék össze az őket tagoló pontokat. Hagyd el a bevezetést és a végszólamot, és állj meg, mielőtt másodlagos részletekbe bocsátkoznál. Prédikálj röviden, hogy megragadhasd a bűnösöket – hosszú szónoklatokkal még a szentfazekak sem kívánnak töltekezni. A balgáknak engedd át az első szót, a nőknek pedig az utolsót. A hús mindig a szendvics közepén van. Persze nem árt egy kis vaj kétfelől, ha olyannak tálalod fel, aki szereti a vajat.
Ne feledd: könnyebb bölcsnek látszani, mint bölcsen szólni. Mondj kevesebbet, mint a másik, és inkább hallgass, mint beszélj: aki hallgat, nem árul el magáról semmit, és hízeleg is annak, aki ezt teszi. A legtöbb férfinak elég a jó közönség, a legtöbb nőnek pedig egy jókora jegyzettömb, hogy elmondjon mindent, amit tud. A pénz beszél – de csak akkor, ha a gazdájának megoldódott a nyelve, olyankor viszont gorombán. A nyomor is beszél, de a mondanivalójára senki sem kíváncsi.
Azt olvastam egyszer, hogy némelyek azért beszélnek, hogy elrejtsék a gondolataikat. Tapasztalatom szerint azonban jóval többen vannak azok, akik ahelyett beszélnek, hogy gondolkodnának.
Egy üzletember, amikor szóra nyitja a száját, tartsa magát az alábbi néhány szabályhoz - egyszerűbbek is ezek, mint az emberállat bármilyen más tevékenységének előírásai:
Tudja, hogy mit akar mondani.
Mondja el.
Maradjon csendben.
Az a kereskedő, aki azelőtt kezd beszélni, hogy tudná, mit akar mondani, vagy azután is beszél, hogy befejezte a mondanivalóját, a törvényszék előtt vagy a szegényházban köt ki, és az előbbi rövid úton az utóbbihoz vezet. Bár sokba kerül, én magam állandóra alkalmazok jogászokat, hogy biztosan elkerüljek minden jogi huzavonát.
Ha egy leányt fűzöl, vagy a cimborákkal szaporítod a szót estebéd után, nyújthatod a beszédet, mint a rétestésztát, megállva néha-néha csemegézni egy kicsit, de az üzletben minden mondatod legyen a lehető legrövidebb út két pont között. Felejtsd el a bevezetést és az összegzést, és ne is kezdj bele abba, hogy „másodszor, ...”. Az egyház szolgái tudják, hogy a vétkesek akkor állnak elő, ha rövid a prédikáció, egy papnak pedig sose tarts hosszú szentbeszédet! Hagyd, hogy az első szó legyen az együgyűé, az utolsó a hölgyeké. Ne felejtsd el, hogy a töltelék java mindig a kalács közepén van, de az sem baj, ha mézes-mázosan tálalod annak, aki úgy szereti.
Egyszerűbb bölcsnek látszani, mint okosat szólni. Beszélj kevesebbet, mint a másik, és hallgass többet, mint amennyit beszélsz: az, aki hallgat, nem árulja el magát, ugyanakkor hízeleg annak, aki magát dicséri. A legtöbb férfi és nő elmond mindent, amit tud, az előbbinek csak jó hallgatóságra, az utóbbinak pedig elég jegyzetpapírra van szüksége hozzá. A pénz beszél – legalábbis ha jár a szája annak, akinek a zsebében van, és amikor megszólal, minden megjegyzése rosszmájú. A szegénység is beszél, csak senki nem kíváncsi a mondanivalójára.
Emlékszem, egyszer azt olvastam, néhány ember gondolatai álcázására használja a nyelvet, de én azt tapasztaltam, hogy sokkal többen a gondolataik helyett használják azt.
Egy üzletember beszélgetéseit az emberi teremtmény bármely más funkciójánál kevesebb és egyszerűbb szabálynak kellene vezérelnie. Ezek a következők:
Legyen mondanivalód!
Mondd ki!
Hagyd abba a beszédet!
Ha egy kereskedő előbb kezd bele a mondandójába, mint hogy tudná, mit akar mondani, és továbbfűzi még azután is, hogy már elmondta azt, peres ügyben vagy a szegényházban találja magát, az első pedig egyenes út a másodikhoz. Itt jogi osztályt tartok fenn és ez sok pénzbe kerül, de ez azért van, hogy távol tartson a bíróságtól.
Ha egy lányt hívsz fel, vagy a barátaiddal beszélgetsz vacsora után nem baj, ha olyan beszélgetést folytatsz, mely hasonlít egy vasárnapi iskolai kiránduláshoz, amin meg-megállsz virágot szedni; de az irodában a két pont közötti mondataid a lehető legrövidebbek legyenek. Hagyd el a bevezetést és a szónoklatot, és fejezd be mielőtt a második ponthoz érsz! Rövid igéket kell hirdetned, ahhoz, hogy elkapd a bűnösöket; a segédlelkészek sem hiszik, hogy hosszúra lenne szükségük. Add az első szót a bolondoknak, az utolsót pedig a nőknek. A hús mindig a szendvics közepébe kerül. Persze egy kevéske vaj a két oldalán nem okozhat gondot, már ha olyan embernek készült, aki szereti a vajat.
Azt se felejtsd el, hogy egyszerűbb bölcsnek tűnni, mint bölcset mondani! Beszélj kevesebbet a másiknál és inkább figyelj, mint beszélj, hiszen amikor valaki hallgat, akkor nem fecseg magáról, azt pedig ki úgy tesz, elkápráztatja. Biztosíts a férfiaknak jó hallgatóságot, a nőknek pedig elég jegyzetlapot és mindent elmondanak, amit tudnak. A pénz beszél – de csak akkor, ha gazdája szószátyár, és ilyenkor a megjegyzései mindig megbotránkoztatóak. A nyomor is beszél, de az ő mondanivalóját senki nem akarja hallani.
Emlékszem, egyszer azt olvastam, hogy néhányan a nyelvet arra használják, hogy a gondolataikat eltitkolják, de nekem az a tapasztalatom, hogy sokan inkább a gondolkodás helyett használják azt.
Egy üzletember beszélgetését kevesebb és egyszerűbb szabályoknak kellene irányítani, mint az emberállat bármely más működését. Ezek pedig a következők:
Van mondanivalóm.
Mondom.
Abbahagyom a beszédet.
Ha egy üzletember előbb elkezdi el a beszédet, mielőtt tudná, hogy mit akar mondani, majd folytatja miután elmondta, amit akart, akkor ez bíróság elé vagy a szegényházba juttatja, és az első egyenes út a másodikhoz. Én jogi részleget tartok fent, ami sok pénzbe kerül, de azért van, hogy megkíméljem magam a bíróságra járástól.
Az rendben van, ha az ember a beszélgetést elhúzza, mint egy virágszedési szünetekkel tarkított vasárnapi kirándulást, olyankor amikor megszólít egy lányt vagy barátokkal beszélget vacsora után; de az irodában a mondatainak a két pont közötti legrövidebb utat kell bejárnia. Hagyja el a bevezetést és a zárást, és hagyja abba mielőtt a “másodszorra”-hoz ér. Rövid prédikációkat kell tartani ahhoz, hogy elérjük a bűnösöket; még a diakónusok sem hiszik, hogy nekik hosszúra van szükségük. Hagyja a bolondokra az első és nőkre az utolsó szót. A hús mindig a szendvics közepén van. Természetesen, egy vékony réteg vaj a két oldalán nem haszontalan, ha olyan embernek készül, aki szereti a vajat.
Emlékezzen arra is, hogy könnyebb bölcsnek kinézni, mint bölcsességet beszélni. Mondjon kevesebbet, mint a másik, és hallgasson többet, mint amennyit beszél; mert ha egy ember hallgat, akkor nem árulja el önmagát, és még hízeleg is a beszélőnek. A legtöbb férfinek jó hallgatóság, és a legtöbb nőnek elegendő jegyzetpapír kell ahhoz, hogy mindent elmondjon, amit tud. A pénz beszél, -- de addig nem, amíg a tulajdonosának nem jár a szája, és ekkor a megjegyzései mindig támadóak. A szegénység is beszél, csakhogy senki nem akarja meghallani, hogy mit is akar mondani.
