ProZ.com translation contests »
32nd Translation Contest: "Movie night" » English to Hungarian » Entry #36974


Source text in English

Translation #36974

To say that I was compelled by Parasite from start to finish is an understatement; its filming style with tracking shots are enthralling. Having watched several Korean films during the London Korean Film Festival, I was familiar with the usual genres employed in such films but Parasite seemed to defy them all! Parasite is comedic, in a quirky way, it is also a thriller, straddles class divisions and also depicts a family tale amongst other genres and is therefore likely to appeal to all ages.

Parasite truly deserves to be watched in a cinema to appreciate its nuances and the stylish cinematography. As a summary, to avoid spoilers, Parasite tells the tale of the interaction between the Park family and the Kim’s, an unemployed family, whose contrasting worlds collide with long lasting consequences.

[...]Bong Joon-Ho manages to pique the audience’s interest with brightly lit shots coupled with the effective use of indoor space, and it is surprising to realise, after the film’s 2 hour 12 minute length, that most of the scenes occur within the Park family’s home. The mundane elements of domesticity are displayed with an intriguing perspective showcasing Bong Joon-Ho’s flair. It is a slow burner but you will revel in its beauty and ingenuity as Parasite convinces that it operates solely on one level but it is in fact multi-layered and depicts social realism with empathy and pathos.

The cast are beguiling to watch, every facial movement and action is accentuated, even the mere act of walking up or down stairs can convey hidden meaning, which the camera fragments. Levels of unease are also created by virtue of that effective use of space with unusual camera angles and dramatic weather conditions ratcheting up that sensation. There is a surreal nature to Parasite, which its score emphasises, and furthermore the film adopts elements of the absurd devised in such an ingenious way which is truly cinematic magic. Parasite’s apparent eeriness will certainly keep you riveted and would not feel alien to the Twilight Zone school of filmmaking.

The actors are very impressive and add breadth to their roles creating relatability whilst seeming effortlessly cool. When Ki-Woo and Ki-Jeong Kim were working within the Park family home as private tutors they certainly epitomised this level of nonchalant, understated authority creating an aura of mysticism with the unspoken, almost mythical, tutoring techniques employed. Quite simply, the actors Park So-Dam and Choi Woo-Sik, as Ki-Woo and Ki-Jeong, are compelling to watch in the different directions that Parasite follows and they carry these performances seamlessly thereby inviting the audience to be on their side.

[...]Parasite is a remarkable piece of extremely skilful filmmaking, it is simply a must see film, and so I am looking forward to re-watching the film on its UK general release date.
Ha azt mondom, hogy a Parazita az elejétől a végéig lenyűgözött, alulértékelem az élményt; filmezési stílusa a nyomkövető felvételekkel elbűvölő. Miután több koreai filmet is láttam Londoni Koreai Filmfesztiválon, már jól ismertem az ilyen filmekben szokásosan alkalmazott műfajokat, ám a Parazita mintha dacolna az összessel! A Parazita furcsamód komikus, ám egyben thriller is, áthágja a kategóriák korlátait, miközben a több műfaj között egy családtörténetet is ábrázol, így jó eséllyel minden korosztály tetszését kiváltja majd.

A Parazita igazán megérdemli, hogy moziban nézzük, hogy méltányolni tudjuk finomságait és a stílusos fényképezést. Összegezve, s a spoiler-mentességre törekedve, a Parazita elmeséli a Park család és Kimék, egy munkanélküli család viszonyának alakulását, két egymással szembenálló világ messzeható következményekkel járó összeütközését.

[...]Bong Joon-Ho fénybő képeivel és a belső tér ehhez társuló hatékony használatával felkelti a nézők érdeklődését, és a film teljes 2 óra 12 perce után meglepetésként jön a felismerés, hogy a jelenetek nagy része a Park család otthonában játszódik. A családiasság hétköznapi elemei érdekfeszítő perspektívában jelennek meg Bong Joon-Ho kiváló érzékéről tanúságot adva. A film kis lángon ég, s miközben szépségében és eredetiségében gyönyörködünk, meggyőz bennünket arról, hogy egyetlen szinten mozog, ám valójában többrétegű, a társadalmi realizmust pedig empátiával és pátosszal ábrázolja.

A színészeket elbűvölve nézzük, minden arcrezzenés és cselekedet külön hangsúlyt kap, még az olyan egyszerű aktus, mint a lépcsőn felmenés-leereszkedés is rejtett jelentést közvetít, amit a kamera széttöredez. A nyugtalanság fokozatait szintén a térnek a szokatlan kameraszögekkel elért hatékony használata teremti meg, és a drámai időjárás elemek feszítik tovább ezt az érzést. A Parazita szürreális természetű, ezt zenéje is hangsúlyozza, s mindezen felül az abszurd elemeit olyan mesterien komponált módon alkalmazza, ami színtiszta mozivarázslat. A Parazita nyilvánvaló kísértetiessége foglyul ejt, és rokonsága a Twilight Zone filmkészítő iskolával jól érezhető.
A színészek mély benyomást keltenek, szerepeiknek terjedelmet adva hozzák létre az érzést, hogy viszonyulhatunk hozzájuk, s mindeközben lazák és görcsmentesek maradnak. Amikor Ki-Woo és Ki-Jeong Kim magántanárként dolgoznak a Park család otthonában kétségfelett megtestesítik ezt a hanyagul elegáns, elbagatellizált tekintélyt, ami a kimondatlan, szinte mítikus oktatási módszerekkel misztikus aurát teremt. Egész egyszerűen a színészek, Park So-Dam és Choi Woo-Sik, Ki-Woo-t és Ki-Jeongot megformálva, lenyűgözőek, ahogy a Parazita története kibomlik a különböző irányokba és szerepeiket zökkenőmentesen hordva invitálják a nézőket, hogy álljanak az oldalukra.
[...] A Parazita a rendkívül rátermett filmkészítés egy remek darabja, egyszerűen kihagyhatatlan film, és alig várom, hogy újra láthassam az Egyesült-Királyságbeli közönségpremierjének napján.


Discuss this entry